Depressziós bejegyzés 1.0

Na hát üdv megint mindenkinek (kicsiknek, nagyoknak ,közepeseknek, fehérnek feketének). A cím nem véletlen bár azt hiszem több írásomra is rá lehetne ezt húzni de maradjunk annyiban hogy azok voltak a demók ez pedig már teljes verzió teljes terjedelemben és életnagyságban. Azt most leszögezném előre hogy mélyenszántó és világmegváltó gondolataimat most nem osztom meg (megint nem kapok semmilyen Nobel díjat ezért). Szóval ma nem dolgozom mert itthon dolgozom:-) Néhány apró cseprő szart elintéztem a mai napon. Voltam állásinterjún meg stb. Semmi siker bár lehet hogy melót váltok. Még nem tudom várok visszajelzéseket. Aztén kiderül mennyi az annyi. Na szóval épp itt ülök a gép mellett tolom a briketett és gondolkodtam / gondolkodom (nem nem túlzás az idei évre még maradt pár perc ebből a kvótából). Tehát gondolkodom. Eme cselekményem konkrét témája pedig a nők. Számszerint konkrétan 2 nő. Egyikük örök szerelmem Lelkes Judit. Másik hölgyel nem tudom hoby állok. Azt tudom hogy nagyon helyes és csinos. Ő Poór Adrienn. Vele már jó 1 hónapja találkozgatok. Egyenlőre csak mint barátok bár jó lenne a lábmasszás vele. De kicsit olyan ez a dolog hogy előre lépek kettőt aztán rögtön vissza egyet. Nehéz eset. Bár tetszik és teljesen más mint Judit volt. És talán mégsem. Nem tudom hogy miért. Ennyire sokat nem akarok gondolkodni. Lehet nem is tudok:-) Szóval itt van Adri aki tetszik de nem vagyok szerelmes. Belé. De Judit. Ő egy érdekes része az életemnek amúgy is. De képtelen vagyok úgy gondolni rá hogy ne érezzek valamit iránta a szívemben. Azt hiszem még mindig szeretem. És iszonyat hogy nem tudom neki elmondani hogy milyen volt a napom. Ez kicsit idegesít mert Adrival meg talán csaö még de nuncs összhang hogy milyen volt a napom és milyen az övé. Szóval vergődöm érzelmileg mint a partra vetett hal aki küzd yz életért. Na kb így küzdök a szerelemért. Mert ha szeretek valakit az jó érzés. És most nincs akit szeressek. Adrit tudnám szeretni de amíg nem tudja mit akar addig igyekszem nem beleélni magam hogy ne essek nagyot és ne égessem meg magam. Juditot még most is szeretem de őt meg nem szabad szeretni mert csak fájdalmat okozok. Főleg magamnak mert ezt persze nem fogom elmondani neki. Na azt hiszem megint kipanaszkodtsm magam folyt köv hamarosan.

II. rész

Na hát a délután folyamán már egyszer jártam itt. Nem is tudom miért de most megint van kedvem fírkálni kicsit. Azt mondjuk nem is tudom hogy miről. egyszerűen csak irogatni. Nem hiszem hogy sok értelme lesz annak amit írok és lehet hogy vicces sem lesz. Viszont egy kis reklámot most beszúrnék ide. Egy jó kis magyar film előzetese. Nem túl régi és érdemes is végignézni.
Tehát a film: Isteni Műszak

Visszatértem?

Sziasztok Mindenki! Nos ahogyan a címben is olvasható lehet hogy visszatértem. Jó régen volt már hogy utoljára írtam ide de most megint érzek hozzá késztetést. Hogy miért is? Hát hogyan is mondjam hogy mindenki tudjon követni (legalább tisztes távolságból) azt nem is tudom. Pár napja mikor éjjel jöttem hazafelé egyszer csak véletlenül egy belső hang késztetett arra hogy nézzem meg a blogomat. És aztán ez egy olyan érzelmi valamit indított el hogy ha már beleolvastam akkor akár írhatnék is. Hát most épp ezt teszem. Elég sokminden törrént az idő óta hogy jelentkeztem volna. Hihetetlen dolgoknak voltam szereplője. Voltak nabyon jó és szenzációs dolgok és tragédiák is. Most talán a jó dolgokról kicsit. Válogatott sportoló lettem. És nem csak papíron hanem a valóságban is. beutaztam fél Európát. Jártam Finnországban Lengyel némer cseh. országban. Spanyolhonban szerbiában oroszországban dániában. Láttam szép vidékeket. És rengeteg új élmény volt. Tapasztalatok amiket megéltem. Csodás volt. igazából egy boldog 2 évet éltem meg. Olyan helyeken jártam ahová másként nem tudtam volna eljutni. És talán jövőre az öreg kontinensről is tovább mehetek. Remélem. Mert azért hiába németország vagy más európai országba megy az ember azért minden kicsit olyan mint itthon. De európán kívül biztos kicsit más a dolog. Nem tudom de kiváncsi vagyok. Most ahogy számolgatom életemben eddig 15 országban voltam. Talán dánia az egyetlen ahová nem igazán szeretnék visszamenni. de a többi az tetszett. Például oroszország az hihetetlen. Moszkvában 5 napot töltöttem el. Hatalmas város ahol aztán az ember tényleg kicsinek és elveszettnek érzi magát. Olyan érzés volt mintha az ember tudatlan lenne, mert a legalapabb dolgokat sem tudtam megcsinálni. Nehéz volt tájékozódni pl. semmit nem tudtam szinte elolvasni. De a látvány csodás volt. Kicsit elvesztem a méretrkben és ezt élveztem benne.:-) Finnországban is ennyi időt töltöttem és az is csodás volt. Életrmbrn akkor repültem először. Hihetetlen érzés. Akkor nagy újdonság volt. Ma már kicsit rutin de az első repülés élmlnye az embernek azért maradandó élmény. aztán utána szokássá válik és már majdnem lyan mintha buszra ülnék. Persze azért mindig van benne izgalom útban a reptérre a csomagok feladása és átvétele stb. De maga az utazás már nem az mint mikor előszöt száll fel az ember és ér földet. Németország az megint érdekes. Igazából nekem kicsit semleges. Nem tudom miért. Az olyan kipipáktuk hoby megint oda megyünk verseny aztán haza. Pedig ott nagy versenyek vannak. Európa legjobb lőterei vannak ott kint és jók a körülmények de valahogy kicsit ilyan semleges nekem. Nincs semmi ami az országról olyan nagyot üt hogy ez meg az. Persze jó meg minden de nem olyan lenyűgöző és szélsőséges mint fiinország vagy Moszkva. Na szóval jártam pár helyen és összeségében mindegyik jó volt a maga nemében. És még csak azért se kedvelek vagy nem kedvelek országokst mert a verseny jól vagy rosszul sikerült. Versenyek. Hát ez egy érdekes dolog. Kicsit utálom néha. Az ember ideges és egyszer csak nem tudja mit kell csinálni és hogy pedig megcsináltam milliószor. Az első lövést pl nagyon utálom. aztán egyszer csak beindul a gépezet és ide nekem az oroszlén falkát is. És akkor már "jöhet tájfun áradás ezer féle sorscsapás" nem érdekel mert tudom mi a dolgom és teszem és megy és sikerül. Ezt az érzést egyre többször élem át és csoadás az egész. Pesze mikor ez nem sikerül az nem jó. De emberből vagyok és legközelebb majd ügyesebb leszek és ledöntöm saját gátjaimat. Megmutatom mindenkinem hogy csinálja ezt a Miki. Amkor százak néznek és te kibírod ezt a súlyt és megmutarod nekik az csodás érzés. Főleg ha tudod hogy sokan ellened drukkolnak és te ezzel hogy győzöl keresztülhózod a számításaikat. Ennek viszont mindig csak késöbb tudok örülni. Este vagy másnap mikor már tlnyleg enyém az élmény és már nem veheti el tőlem senki. Mert ott az adott pillanatban mikor vége csak az van hogy sikerült és kész. Nem örül neki az ember mert még nincs vége és talán nem is tudom mi az ami történt. Aztán pár óra múlva már más a helyzet mikor mindenki jön és gratulál hogy tényleg. Pl nagyon jól emlékszem janurárra Ruseban volt a válogató. Jó volt az első lövésem de nem nyugodtam meg csak a 6. lövés után mikor az első 9 lőttem. Addig stressz idegesség meg minden. Utána pedig ennek is jönnie kellet úgyhogy hadd menjen. Jó is lett az alap 579. Döntő meg beszarás volt mert zsivaly ordibálás meg minden volt csak csend és nyugalom nem. A próbák cspnivalóak tizes hírből se szóval szar az egész. Aztén értékeltre vissza. Az első 2 lövés magas 10.0 egy helyen. Na mondom most kell egyet lefele kattintani és jó lesz. 10.9 tökéletes lövés tökéletesen érezve hoby mi történt. talaán a legtökéletesebb lövés a világon. Szépen elsült a fegyver a mozgás ahogy az le van írva és a találat is ahol lennie kell. Egy etalon lövés volt. Ez akkora lendületet adott hogy nyertem is és nem éppenhogy célfotóval hanem magabiztos győzelem volt. Tragédia mert sajnos történt az is. Egy olyan dolog amit már elfogadtam dd még nem dolgoztam fel és nem is tudom hogy hogyan is tudnám. Nem más minthogy 2.5 év után Judit szakított velem. Ez junius közepén történt. Még most is fáj és hiányzik. És mai napig is szeretem. Persze igyekszem keveset gondolni rá. És már eltelt egy kis idő azóta és jobban érzem magam de egyszerüen hiányzik. Bár igen már csak hiányzik talán. Az az állandóság és kiegyensúlyozottság amit mellette éreztem. És nem az hogy szerelemes vagyok belé. Vagy ez a szerelem. Nem is tudom. Mindenesetre igyekszem ezekre nem is gondolni. Főleg mostanában mert találkozgatok egy lánnyal (igen én régi vágádú gyerek vagyok és nme követem a divatot) :-) . Egyenlőre nem tudom mi lesz a dolog vége. Az mindenesetre biztos hogy ő maga nagyon tetszik . A dolog egyébként lassabban alakul mint ahogyan azt szeretném mert ő egyelőre inkább csak barátkozni szeretne. A nevét is hozom nyilvanosságra. Bár már sokan tudják kiről is van szó. Szóval kicsit egy helyben topogunk. Remélem azért majd kiderül hogy mi lesz ebből. Szimpatikus borzasztóan helyes és lehet vele beszélgetni. Azt hiszem most ennyi mert ez is kicsit túlterhelő volt ez az írás. De hamarosan újra jelentkezem mert vannak élmények amiket leírhatok:-)