Lassan vége ennek a hétnek!

És igen gyakorlatilag ez az egytelen pozitívum amit erről el lehet mondani. Mert ugye eléggé szar volt. És igen ma összeutottam Pocokkal. Na hát hogy s mondjam is ő tudott még a lelki állapotomon kicsit taszítani. Már mint negatív irányba természetesen. Bár így belegondolva nem is vártam tőle mást. És az a szer hogy nem tudok mit csinálni. Ugyanis semmihez sisncs kedvem. És a szobámat is rühellem de most ez az egyetlen hely ahol nem baszogat senki se. Már délután se volt kedvem hazajönni. Lehet hogy be kellet volna ülnöm csak valahova és addig inni amíg a poharat meglátom. Vagy leginkább beülnék az autóba teletankolnám és elhúznék a büdös bús bánatba és addig mennék amíg csak meg nem állna. Lassan kezdek teljesen elviselhetetlenné válni. És egyre nagyobb ökörségek kergetik egymást a fejembe. Egyszerűen UTÁLOM!!!

Talán holnap kicsit ki tudom kapcsolni magam. Egyrészről lesz egy kis verseny Ptujban, másrészről meg este megpróbálok megint berugni.

Tulajdonképpen visszasírom azt a 3 napot mikor egyedül voltam itthon és még ahhoz is lusta voltam hogy bármire is gondoljak. Na most teljesen ezt érzem. És ezt is akarom csinálni, de nem hagynak békén. Jelenleg ezt is utálom. Úgyhogy hogy most itt írok akkora marhaságokat hogy az már már elmebajosnak tekinthető és régi kalsszikus Ossian-t Fejbőrt hallgatok olyan hangosan amit csak elbír a füles. Mert én nem akarok kommunikálni itthon senkivel se. Most rühellek mindent és mindenkit. A legteljesebb mértékben.

AROHADTKURVAKIBASZOTTGECIÉLETBE!!!!!!!!!!!!!!!

Asszem most még Marvinon is túl tudnék tenni. Bár ha valami értelmes dolog az eszembejut akkor minden OK. Csak mostanában semmi olyanon nem tudok gondolni amivel megvállthatnám a világot. Ja és mégy a billentyűzetem is megadta magát. Még egy ok amiért már hétfőn nem kellet volna felkelni.

Most viszont megyek és abbahagyom ezt a bejegyzést (az önsajnálatot még nem mert ennél még lehet rosszabb) mert még annak is szétbuzerálom a jókedvét akinek volt valaha ilyen.