A demokrácia negatív hatása az emberi kapcsolatokra

Na hát hatalmas üdvözlet mindenkinek aki olvas.

Ha jól látom /nézem /érzékelem ez a bejegyzés az idei első. Sőt 2014 óta az első bejegyzésem. Azóta mi is történt. Hát eléggé sokminden. De ez a bejegyzés most nem erről szól. Sőt igazából nem is tudom hogy az elmúlt időről vagy inkább évekről egyáltalán fogok e írni. De az biztos, hogy részleteiben biztosan nem. Eseményeket kiragadva lehet. De ezt se tudom most megígérni. De gondolom ahány olvasóm van nem fogják ezt hiányolni. És a holnapi Blikk címlapja se ettől lesz hangos :).

Na de amiért nemhogy billenytűzetet hanem egyenesen laptopot ragadtam annak témajá maga a cím. Kezdjük is az elejéről. Volt néhány elvetemült és ostoba fogadásom. Sajnos olyan hölgyekkel akik ezt nagyon szépen számon is tartják. Még táblát is csináltak:) Ugye milyen rendesek? Persze hogy azok. Na szóval elvileg ha kijutok az olimpiára akkor befestik a hajamat. Na ez megtörtént több ízben is. Volt kék vörös (szerencsére az nem fogta be). De volt egy olyan is ha valamelyik honvédos az OB-n dobogós lesz akkor befestik a hajamat. Elvileg kékre. Na ezt egy csodálatos szombat estére akartuk időzíteni. Na de történt egy apró probléma. Ez egy régi probléma, már az ókori Róma is küszködött vele. Ezt hívjuk is demokráciának. Merthogy senki nem vette kezébe a hajfestés irányítását mert, a demokratikus szervezésben bíztak. Hogy majd napközben megbeszélik, egyeztetnek alanyt, állítmányt stb...... Én érthető okoból ennek szervezésében nem vettem részt. De addig vártak míg a boltok bezártak Nem volt se hajfesték, se helyszín, se pedig idő nem maradt a művelet végrehajtására.

És hogy ebből mit szeretnék kihozni? A demokratikus berendezkedés az emberi kapcsolatokat is megöli. Mert jön a kérdés. Mit is csináljunk este? A válaszok:

-Nekem mindegy

-amit akartok

-Nem tudom mondja meg más

És ehhez hasonlatos felelősséghárító mondatok. És mi lesz a vége? Semmi. Jó esetben kocsma. Mindenki iszik pár sört és kész. Ez ugye a jobbik eset mert marad némi társadalmi kötődése az embernek. Lássuk a rosszabbat. A társaság otthon marad bekockul. Élvezi a "felfüggesztés örömeit bagózik szakadásig és bambán bámulja a tevét". Tehát kezdi elveszíteni a társadalmi kötődéseit. Szépen lassan belesüllyed saját értelemetlen kis világába. Nem fogja érdekelni semmi. Nem jön ki a való világba körülnézni. Mert képzelje el mindenki de van élet a küszöbön túl is. El kell menni utazni. Szállj fel a voantra és utazz el. Ismerkedj meg új emberekkel. De nem mert nem beszéltük meg. És ha nem beszéljük meg akkor az nincs is. Pedig van. Jó nyílván nem minden nap ér rá mindenki a társaságból. De ez nem baj. A lényeg hogy legyenek saját ötleteink.

És a leggyilkosabb kérdés. Amitől a világ össze is dőlhet ha meggondolatlanul válaszolunk:

Mit csináljunk este drágám?

Na ha itt vagy hülye akkor baszhatod. De ha villan a kis lámpa és közlöd hányatatott életed párjával hogy mit és miért akarsz csinálni akkor nyertél. Egy anyóst mindenképpen:)

Na szóval ha néha valaki egy társaságban válalja a diktátor szerepét az jó lehet. Mert ugye egy demokráciában nincsen felelős mert mindenki egyenlő. Ezt hívhatjuk is felelősséghárításnak. De ha néha diktatórikus alapokra lépünk, akkor van esélyünk megmenteni a kapcsolatainkat. Mert ha nem foglalkozunk a többiekkel akkor bizony a kapcsolataink elsorvadnak. Persze vannak életünk során olyan kapcsolat amiért nem kár, de sokan minden társadalmi életet másokra bíznak. Mert majd más megmondja hogy mi kell nekünk. Pedig hogy mi kell nekünk azt csak mi tudjuk. 

És jöhetne az ellenpélda hogy hát ha mást irányítunk az a másiknak nem tetszik és majd ő tudja meg egyébként is csak vita lesz az egészből. Nem tudom lehet én tudom rosszul de egy vita csak erősíti a jellemet. Jobban megismerjük a másikat és jobb kapcsolatot tudunk kialakítani embertársainkal. Sőt ha megnézzük akkor ezért lehetett a történelem során ennyire nagyot fejlődnünk.  Mert ha nem tetszett valami nekünk akkor az ellen fellázadtunk, háborúztunk és kerestük hogyan lehetne könnyebben, jobban, gyorsabban, csinálni a dolgokat. Mert nem azt várjuk hogy valaki megmondja hanem megpróbáljuk mi kitalálni hogyan mehetne ez jobban. Ha felidzzük az elmálz történelemórákat láthatjuk hogy nagy birodalmak is csak demokrácia nélkül léteztek. Ja és a demokrácia másik nagy hátránya azon kívül hogy nem működik még lassú is. Túl sok szinten kell végigmennie egy egy ötletnek ahhoz hogy megvalósuljon. És az hogy az ötlet megvalósuljon annak baromi negy véletlennek kell lennie. Mert egy buzgó hülye elfelejtette elkaszálni mert az más mint ami eddig volt. És a más dolog az rossz dolog. Pedig nem mert csak újítás. És lehet hogy jó. Próbáljuk ki aztán ha mégse akkor még mindig ott a régi ami fogjuk rá hogy működött. De EMBEREK kellenek az új ötletek vagy mindannyian BASZHATJUK!

Gondolkozzunk mi is ne csak vérjuk hogy majd a másik. Mert tudjátok az felelősséghaárítás. 

Persze a diktatúra se egy álomvilág. Mert ha a diktátor elnyom mindenkit akkor fellázadunk ellene. Meg is történt a történelem során eléggé sokszor. De a diktatúra negatív hatásait mejd máskor fogom boncolgatni.

Így nézve egyébként az ideális munka számomra egy diktatúra lenne lenne valahol űzsiűban. Mert ott a tömegek nem európaiak hanem várják hogy valaki megmondja mit kell csinálni. És aki ezt megmondja annak a szava szent és sérthetelen. 

Na szóval a lényeg az hogy próbáljunk meg kiállni a saját igazunkért. A legrosszab dolog ami történhet hogy igazunk lesz. Vagy nem hiszik el és akkor rögtön beleélhetjük magunkat Marvin szerepébe, és mondhatjuk mániákus depressziónkban, hogy én megmondtam előre. De ugye ebből is tanulunk:)

Ha mi vagyunk a szenvedő alany akkor azt hogy nem árt más szemszögből is megvizsgálni a dolgokat. És nem összekeverendő a demokráciával mert nem szavazunk hanem egymást próbáljuk meggyőzni a saját igazunkról. Mondhatni a diktátorok összecsapása. De ez az ami előre visz minket minden téren.

Na most ma estére ezt a témát befejezettnek tekintem. Az előforduló elgépelésekért  és ordító helyesírási hibákért elnézést kérek mindenkitől. 

Aviszontlátásra/olvasásra